Amikor a mélységben vagy... és ott a szikra, hogy mégis tovább lépj 

Egy csendes vallomás a Pimaszka szívéből

Vannak napok, amikor a szavak nehezen jönnek. Vagy nem is.

Nem azért, mert nincs mit mondani, hanem mert túl sok minden van, amit nem tudsz egyetlen mondatba sűríteni.

Néha csak leülnél egy csésze tea mellé, és azt mondanád: „Most  csak egy kicsit nem vagyok erős.”

Ez most egy ilyen pillanat.
Nem tanítani akarok. Nem is inspirálni.
Csak megmutatni, hogy én is ember vagyok.
Hogy a mosoly mögött néha csend van.
Néha könnyek. Néha fáradtság.

Néha a kérdés:
„Elég jó vagyok?”
„Van értelme annak, amit csinálok?”

December óta minden időm, szívem és energiám a Pimaszul Boldog Brandbe tettem.

Azt hittem, ha szívből csinálom, ha elég tisztán, elég lelkesen, akkor megmozdul majd a világ és befogadja az ajándékom. ( de sejtheted, nem így lett )

És igen mozdult is...
De most... most olyan, mintha minden megállt volna.

Cendes,halk és mintha egy láthatalan lepel borult volna ránk.  Ami eltakar és  szinte megsemisít mindet.

És közben ott a gondolat:
„Mi van, ha ez most nem működik?”
„Mi van, ha én nem működöm?”

Tudom, hogy hiányból nem lehet teremteni.
De amikor a valóságod épp a hiányról szól, nehéz nem azonosulni vele.
És közben mégis tudni,hogy ez is része az útnak.

Ez nem a vég.
Ez egy fordulópont. 

Valami változik, mert kértem, valami átalakul, mert kértem, de igen soha semmi sem úgy jeleneik meg ahogyan azt előre kigondoljuk. 

Mi az,amiéert ez olyan mályre tud karcolni?

Talán te is voltál már így.
Vagy épp most vagy ott.
Amikor sokat adtál, de keveset kapsz vissza.
Amikor már nem tudod, merre tovább, csak azt tudod, hogy valamerre muszáj.

Ha most olvasod ezt, lehet, hogy neked is szól.
Mert nem vagy egyedül.
És nem kell mindig erősnek lenni.

Ez most egy csendes vallomás.
Egy kapaszkodó annak, aki azt hiszi, ő az egyetlen, aki mélyen van.

Egy emlékeztető:
Nem vagy bélyeg, hogy feladd.
Nem vagy kevés, ezt oha se hidd el az elmédnek.
És tudd soha sem vagy egyedül.

Nem adom fel.
Nem azért, mert hős vagyok.
Hanem mert érzem, hogy ez még nem a vége, csak egy válsztás eredménye.
Ez a tér most egy mély levegő az új kezdet előtt.

Ha most te is valahol a csendben vagy,
fogd meg ezt a mondatot, és vidd magaddal:

✨ „Nem adom fel, mert nem bélyegnek születtem.” ✨

Pimaszul emberi szeretettel,
Klára