Egy történet, ami rólad szól  – arról, hogyan változhat meg minden, amikor végre abbahagyod az erőlködést.

Sokáig azt hittem, a testem az én irányításom alatt áll.

Azt hittem, ha eléggé fegyelmezett vagyok, ha mindent kontroll alatt tartok – edzés, étkezés, rutin, célok –, akkor nem csúszik ki a kezemből az irányítás az életem felett.

Aztán szépen lassan mégis minden kisiklott. 

Mert a testem fáradt volt. ( beteg lett )

A lelkem kiégett. ( megfelelés  vágy)

A rutinom ami egy börtöné alakult át szép csendben, aminek persze én voltam a saját főbörtönőre. Pimaszul stílusosan, persze.🤭🤪Fittyet hányva minden figyelmeztetésnek és univerzumi sugallatnak. 

Gondolom, Te kedves olvasóm soha sem voltál ezzel így.😉

Emlékszem, egy reggelen csak ültem az ágy szélén, a megszokott edzésszerkóban, és azon morfondíroztam, hogy tényleg ezt szeretném? Tényelg ez az élet amit én választok magamnak? Míg feladtam a kontrollt es annyit mondtam:„Na jó, akkor most mondd meg te, mit szeretnél.”

A testem csendben volt. 

Fellélegzett. 

Nincs kötelező. 

Nincs fájdalom. 

Aztán jött egy érzés. [talán ezt hívják éberségnek] 

Nem hangos. 

Nem konkrét. 

De mély. 

És őszinte.

Ezt mondta: 

Pihenni.

Sétálni.

Mozdulni, de nem muszájból. Hanem örömből.

Lélegezni, lassítani és élvezni mindezt. 

Wooooowww! Ez komoly? Ennyi lenne? 

És engedtem neki, könnyed volt és kontrolálhatatlan; - ekkor …valami átkattant.  

Nem csak a testemben. 

Hanem a lényemben is. 

Mintha ő vezetett volna és tudod hova? önmagamhoz. Önmagam kontrollálhatatlan változatához. 

Ez volt az a pont ahonnan minden változni kezdett.

A kapcsolataim.

Az életem ritmusa.

A munkám.

A pénz.

Az öröm.

Mert a tested  sosem akart ellenned dolgozni! 

CSAK KÉR! 

Azt kérte, hogy ne irányítsam tovább.

Hanem hallgassak rá. Legyek jelen vele! Élvezzem a szabadságod…

Élvezzem a létezést…

Fogadjam be mindezt a csodát amit önmagamként hozok létre! 

És most azt kérdezem tőled is, aki ezt olvasod: Mi lenne, ha ma nem akarnád megmondani a testednek, hogy mit kell csinálnia? Mi lenne, ha csak egy percre lelassítanál, Mi több, JELEN lennél vele és meghallanád?

Azt, ahogy suttog.

Azt, ahogy emlékeztet.

Élni jöttél. Nem túlélni.

Az élet maga az út, amely tele van szebbnél szebb ajándékokkal, ha hajlandóak vagyunk jelen lenni!

Mi az amit TE drága olvasóm, most ebben a pillanatban, megváltoztatnál az életedben? 

Írd meg nekem!